És miért Kondorosi gulyás a Kondorosi gulyás?

2019. október 3-án a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége, gulyás és gulyásleves bemutatóját a Kondorosi Csárdában rendezte meg. A szövetség célja a nemzeti értékeink felkutatása, dokumentálása, népszerűsítése, hagyományainak megőrzése, ezen keresztül a magyarságtudat erősítése.

A bíráló bizottság a helyszíni látogatását követően kialakította véleményét és így A KONDOROSI GULYÁS termékre elnyerte a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegy használatának jogát.

Kondorosi gulyás összetétele:

Marhalapocka
Makói vöröshagyma
Füstölt kenyérszalonna
Cecei paprika
Paradicsom
Fokhagyma

Őrölt szegedi/kalocsai fűszerpaprika
Köménymag
Őrölt fekete bors
Ivóvíz

A gulyás szó eredeti jelentése a magyar nyelvben tehénpásztor, a legelő marhákra vigyázó, azokat terelő személy. A foglalkozás szava Árpád-kori, a jellegzetes, róluk elnevezett étel jóval későbbi, a szóhasználat a gasztronómiában a 19.század elejétől jelenik meg.
Gvadányi József Peleskei nótáriusa 1790-ben hortobágyi utazása alatt ismerte meg a gulyáshúst – amelyet egy gulyás készített számára -, innen származik a gulyás készítésének első leírása (Gvadányi J. 1790).
A gulyás nemzeti étellé válása szoros összefüggésben állt II. József reformtörekvéseivel. A kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza. Gundel Imre Gasztronómiáról és Gundelekről című művében szintén rámutat, hogy ez a neves és közkedvelt étel az elterjedését és népszerűségét a nemzeti öntudatunk fejlődésének köszönheti. Vidéki háztartásokban és a parasztok között az 1830-as évekre a gulyás mindennapos pásztorételből lakodalmi fogássá nőtte ki magát. Városi térhódítása a 19. század második felétől kezdődött, amikor az ipari vendéglátás elterjedésének köszönhetően a vendéglők és éttermek menüsorainak és étlapjainak állandó szereplőjévé vált az Osztrák-Magyar Monarchia területén, majd később annak határain túl is.

A gulyás étel születése, elterjedése az alföldi pásztorélethez kapcsolható, kezdetben a külterjes állattenyésztéssel foglalkozó marhapásztorok körében volt jellemző. Ezt követően a gulyás – a 18. század második felétől – a falusi konyha közvetítésével terjedt el főleg a vidéki háztartásokban. A reformkorban egyre inkább teret nyerő iparszerű vendéglátásnak köszönhetően pedig felkerült a városi vendéglők ét-és menülapjaira is. Ezzel szinte egyidejűleg – a 19. század első felében – a gulyás már megjelenik a szakácskönyvekben is (Draveczky Balázs: Újabb történetek terített asztalokról és környékükről). 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.